Ram Tzu, Allen Ginsberg, Csögyam Trungpa, a Tiszteletbeli Hölgy

Jelek után kutatsz,

Keresed a kulcsot,

A rejtély nyitját.



Csirkék beleibe bámulsz,

Feltérképezed a csillagok mozgását,

Számolod a lélekzeted,

Istent becenevén kántálod,

Kártyát vetsz,

Összeadsz számokat,

Vég nélkül szeretkezel,

Böjtölsz,

Drogokat szedsz,

Tanulmányozod a szentiratokat,

Tealevelekből olvasol,

Szellemekkel beszélgetsz,

Tested elbűvölő pózokba csavarod,

Egyik gurutól a másikig szaladsz,

Szemináriumokra és elvonulásokra jársz,

Gyakorolsz,

Könyveket vásárolsz,

Kazettákat hallgatsz,

Tiszta szívből imádkozol.



Ram Tzu tudja:



Amikor mindezzel végeztél,

Ott találod önmagad.

 Magyar fordítás: Krishna (Veszprémi Krisztina) és Malik (Tóth 
Tamás)

Guru blues

Allen Ginsberg

Senkit nem lelek, ki tudja, mit tegyek
Senkit nem lelek. Fáj is mód felett.
Hogy senkit nem lelek, ha nem vagyok veled.
Ó, senkit nem lelek, ki ismer engemet.
Úgy ahogyan te, Guru – mást, senkit nem lelek.

Ó, senkit nem lelek ki a múltba látogatott
Senkit nem lelek, ki eltökélte, hogy engem a mennybe visz.
Mind a pokolba robog.
Senkit nem lelek, ki meditálni vágy, s nem arra tör
Hogy folyvást nőjön a gazdagság.
Senkit nem lelek kire bor sose hat
Tanítót nem lelek, ki nálam józanabb
S kit meg nem tébolyít, sok eszme, s iszonyat
S a könny mit a bátor zsaru mindig hátra hagy.
Senkit nem lelek ki belülről szabad.
Ó, senkit nem lelek, ki együtt dalol velem,
Hogy terjesszük a Szent Dharmát oly hosszú a gyötrelem.
Tudatlanságon énem tamtamja förtelem
Hadd leljek valakit, ki téved szívesen.
És itt marad e Földön, a végtelen úton jön
Hogy meglássa milyen.
Senkit nem lelek, ki használja eszét
S a szöges kerítésen átlopja életét.
Nincs ki e roppant munkát elvégezheti még
Hogy mindenki józanésszel vonja meg körét.
Üres az öröm világa, a valódi világ sötét.

(Hobo 1987-ben kiadott "Üvöltés" lemezéről, mely verset Allen Ginsberg az utolsó éveiben sokszor szavalt a Mestere, Csögyam Trungpa Rinpocse emlékére.)

CSÖGYAM TRUNGPA: 

MIÉRT VAN SZÜKSÉG A DZOGCSENRE

A dzogcsen az a légkör, ahol minden szétbomlik. A buddhizmusnak számos iskolája van, melyeket elsődlegesen hinajána, mahajána és vadzsrajána hagyományokként osztályoznak, és ellentét van közöttük. Mind a teljességről beszélnek, és mindegyik azt állítja, hogy megvan a válasza rá. A hinajána követői azt mondhatják, hogy nekik megvan a válaszuk, mert ismerik a valóságot. A mahajána követői azt mondhatják, hogy a bodhiszattva a legjobb ember, akit a világon találhatunk. A tantra gyakorlói mondhatják, hogy a legfantasztikusabb ember az erőteljes, őrült jógi, aki legyőzhetetlen, és aki mindenféle sziddhit és mágikus erőt megvalósított. Engedjük, hogy higgyék, amit akarnak. Rendben van. Azonban mi gyakorlók, akik a tanításokat tapasztalni akarjuk, mit kezdjünk ezekkel a dolgokkal? A mahaati (dzogcsen) gyakorlója látja a teljesen meztelen világot, a hús, a bőr, vagy a csontok helyett. Az alsóbb utakon sok kifejezéssel találkozunk, és ettől jobban érezzük magunkat, mert sok dolog van, amiről beszélni tudunk, mint az együttérzés, üresség, vagy bölcsesség, valójában azonban ez módszerré válik az élet valódi, meztelen valóságának elkerüléséhez. A mahaati dzogcsenben is természetesen itt van a hő, a nyitottság, az áthatolás, az éleslátás, mindezek a dolgok itt vannak. Azonban ha a dharmát osztályozni kezdjük, kis darabkákat vágva le belőle, mint egy marhahúsos hamburgerből, hogy egyik része jobb, mint a másik, akkor a dharmát címkékkel láttuk el. Vimalamitra szerint a dzogcsen szemléletre szükség van, mert a nyolc alsó úton a dharma címkézve van, mint amikor az élelem a sajátos szósszal le van öntve. A dzogcsen szintre szükség van, hogy a dharma ne legyen szétdarabolva és címkézve. Itt a spirituális materializmus átvágása különböző módon működik és így a legmélyebb az összes tanítás közül.

 CSÖGYAM TRUNGPA: A SPIRITUÁLIS ANYAGELVŰSÉGRŐL

A spirituális anyagelvűség minden hiteles út akadálya: "Számos tévút van, melyek a spiritualitás torzult, egoközpontú változatai; becsapjuk magunkat azt gondolva, hogy spirituálisan fejlődünk, amikor csak az egoközpontuságunkat erősítjük a spirituális technikákkal."
E kritika nem csak kimondottan nyugatra vonatkozott. Sok tibetinek és nyugatinak idillikus képe van Tibetről, ahol oly sokan követték a megvilágosodás útját. Csögyam Trungpa azonban, miközben mélyen vonzódott szülőföldjéhez, gyakran beszélt az ottani elhajlásokról. Az egyik 1975-ben tartott szemináriumán, melyet A mahamudra száddhanának szentel, amelyet A minden sziddha megtestesülésének is nevezett, magyarázta: "Határozottan sok spirituális probléma volt a szülőföldemen. Az emberek csak a kicsinyes spirituális dolgaikat követték: házassági szertartásokat, temetkezési szertartásokat, gyógyító szertartásokat, szerencsét hozó szertartásokat. Valódi gyakorlás ritkán folyt, ez nagy veszteség, nagy csalás, önbecsapás." Az anyagelvűség, különösen a spirituális formájában, keleten és nyugaton ugyanúgy jelen van.

 

  CSÖGYAM TRUNGPA: A SPIRITUÁLIS ARROGANCIA ELREJTŐI

Csögyám Trungpa úgy érezte, hogy az Egyesült Államokba érkező sok spirituális mester nem mutat fel valódi spiritualitást, így lehetővé téve számunkra, hogy folyamatosan az egoközpontuságunkon lovagoljunk. Ez egy tökéletlen megközelítés. Ő leleplezte azokat, akik a spiritualitásra olyan példákat mutattak, mint a fehér ruhába öltözés, vegetáriánus életmód, vagy finom beszéd. Mindezek a megközelítések könnyűek, de pusztán a spirituális arrogancia elrejtői.

Dilgo Khjence Rinpocse és Csögyam Trungpa Rinpocse

 CSÖGYAM TRUNGPA: A VÍZÖNTŐ KOR

Csögyam Trungpa, bármi is volt a helyzet, sosem habozott támadni az anyagelvűséget. Egy beszélgetés alkalmával feltették neki a kérdést, hogy mi a véleménye a "vízöntő korról", amire ő ezt válaszolta: "Hallottam ezt a kifejezést, de nem hiszem, hogy bármilyen különösebb jelentősége lenne. Elbizakodottság a jövőről beszélni, de látható, hogy ez az Új Kor (New Age) egy kifejlődött szuperanyagelvűség tetőpontja, és az eljövendő időszakban az emberi keresgélés tovább halad ebbe az irányba."

 

A TISZTELETBELI HÖLGY TANÍTÁSA A SZEXRŐL, MINT ÚTRÓL

Tisztelet a legfőbb Csandamaharoszana Úrnak!

A Legfelsőbb Úr hódolatát fejezte ki az öt mandala

Tiszteletreméltó Hölgyének, és kérdezte őt:

„Szerelmem, gyönyörűségem,

Hogyan ismeri meg a jógi az alakodat?

Tiszteletbeli Hölgyem,

Hogyan tudja kimutatni odaadását,

És hogyan tudja kimutatni hódolatát irántad?”

A Tiszteletbeli Hölgy válaszolta:

„Az összes női alak az égen, a föld fölött és alatt,

Az összes magas és alacsony születés, az én alakom.

Az összes láthatatlan nő az én formám:

Az összes istennő és félistennő,

Az összes titánnő és démonnő,

Az összes kígyólény, természetistennő,

És szellemhajadon,

Az összes lótuszevő és boszorkány,

És az összes emberi lány is,

Az összes nőstényállat és éhes szellem,

Az összes papnő és nemes születésű hölgy,

Az összes üzletasszony és dolgozónő,

Az összes, aki írónőnek és királynőnek született,

Tanítók és tudósok,

Adóbehajtók és kertészek,

Prostituáltak és ruhafestők,

Fazekasok és vadászok,

Kaszton kívüliek,

Muzsikusok és vécétisztítók,

Mosónők, csaposnők és cukorkakészítők,

Kovácsfeleségek, kurtizánok és táncosnők,

Bronz és aranyművesek asszonyai,

Halaskofák és hentesek asszonyai,

Vajköpülők és virágárus lányok,

Aszkéták és kagylóművesek,

Nádvágók és költőnők,

Tehénpásztorok és nyílkészítők,

Kőfaragók női,

Fagyűjtők és ékszerészek:

A nők minden osztályának

És mesterségének alakjában megjelenek,

Én vagyok az anya, a nővér és a felség,

Nagynéni és unokahúg,

Nagymama és anyós,

És minden egyéb női kapcsolat.

Én vagyok minden tantrikus gyakorló és jógini,

Özvegy és aszkéta.

Mindezen hölgyek alakját öltöm,

Kik most az összes érző lény szolgálatáért élnek.

Mindegyikük bízik saját módszerében,

És bármelyik alakjával találkozik is a jógi,

Meg kell, hogy csókolja és ölelje a hölgyet,

Beteljesítve a lótusz és vadzsra egyesülését,

Szolgálnia és tisztelnie kell a hölgyet.

Önzetlen vággyal minden lény segítésére,

A hölgyet szeretetével szolgálva, a jógi erőt nyer!

Az erőt azonnal megkapja –

Ezért a jóginak szolgálnia kell a hölgyet.

A hölgy a menny, a hölgy az igazság,

A hölgy a legfőbb aszketikus út,

Buddha hölgy, a hölgy a közösség,

És a hölgy a tökéletes bölcsesség.

A hölgyet pszichológiailag megkülönböztetik

Az öt szín osztályozásával.

A kék hölgyet Változatlan Harag Jógininek mondják,

A fehér hölgy a Változatlan Tudatlanság Jógini,

A sárga hölgy a Változatlan Rágalom Jógini,

A vörös hölgy a Változatlan Vágy Jógini,

A zöld hölgy a Változatlan Irigység Jógini,

És az öt egysége a Bölcsesség Tökéletességének

Tiszteletreméltó Hölgye.

Vadzsrajóginit felajánlásokkal kell imádni,

Borral, étellel, virágokkal,

És mindenféle kellemes dologgal,

A jógi finom ruhába kell, hogy öltöztesse a hölgyet,

Tiszta beszéddel imádkozva tiszteletéért,

És udvariasan összetéve kezeit,

Figyelje, és figyelmesen becézze őt,

A jógi elkötelezi magát iránta tiszta társalgással,

Folyamatosan csókolgatva és simogatva őt,

A jóginak imádnia kell Vadzsrajóginit.

Fizikailag imádni, akit képes,

Verbálisan és mentálisan, akit nem,

Kik engem imádatukkal kielégítenek,

Azoknak adom az összes erőmet.

Nem vagyok sehol, ha nem az összes nő testében.

Tehát, az összes többi utat visszautasítva, imádd a nőt!

Ez az engem imádat legfőbb cselekedete,

És engem így szolgálva,

A törekvő kielégül, és elnyeri a legmagasabb erőket.

Mikor a belátás útjára lép,

Megkapja tökéletesen,

Az én megkülönböztető víziómat,

Folyamatosan, mindenhol,

Kivétel nélkül az összes formán úgy meditálva,

Hogy én vagyok,

Szerelmeskednie kell saját hölgyével,

Megtestesülésemnek tekintve őt,

Beteljesítve a lótusz és vadzsra egyesítését,

És én megadom neki a megvilágosodást.

Ennek megfelelően,

Az összes formám iránti odaadása által,

A jógi minden módon a legmagasabb rendű.

Ezzel a módszerrel, a teljes beteljesítéssel,

A gyakorló teljes odaadást ér el.

A jógi ne éljen a bűn iránti félelemben,

Az alsó világok iránti félelemben, mint a pokol.

Amennyire fél a létforgatag mardosásától,

Annyira lesz impotens.

Habár a bűnnek nincs legkisebb léte sem,

És az erény és érdem sem létezik egyáltalán,

A bűnt és erényt kitalálták,

Hogy védje a tudatot az élet szenvedésétől.

A tudat minden dolog mércéje, és minden csak gondolatnyi idejű.

Ki megy a menybe és ki a pokolba?

Amennyiben a lények

Mérgezett elképzelésekkel hallnak meg,

Kikre nem hat a méreg ereje, a mennybe jutnak,

Kik elájulnak a méreg erejétől, a pokolba.

Ezért a tudatlan emberek a mennybe

Vagy a pokolba jutnak,

Míg a bölcs, teljes megértésével,

Eléri a nirvánát.

De ha a nirvánát csak ürességnek tekintjük,

Mint a szélroham utáni lámpát,

Ez nihilizmus, a jutalom

És büntetés útjaihoz hasonlóan,

Nem hozza közelebb a megvilágosodást.

Ezért, az összes ilyen foglalatosságot elhagyva,

A törekvő odaadó kell, hogy legyen irántam,

És kétségtelenül megkapja az erőt és a tudatosságot,

Csandamaharoszana erejét, azonnal.